3D nyomtatás kiállítások világszerte

Az elmúlt pár hónap igencsak bővelkedett 3D nyomtatással kapcsolatos eseményekben, az év legnagyobb szakmai rendezvényeit szinte kivétel nélkül ebbe a néhány hétbe sűrítették bele. Az olcsó 3D nyomtatók egyre szélesebb körben való elterjedésével egy időben azonban a technológia csúcsa is rendkívül gyorsan fejlődik: az idei kiállításokon bemutatott technológiák már egy egészen új világot idéznek, itt történik valójában az ipari forradalom. A fémmel történő 3D nyomtatás és a nagy felbontású, színes 3D nyomtatók szegmense rendelkezik jelenleg a legnagyobb potenciállal, legalábbis a szakmai vásárok és kiállítások mustrája alapján erre a következtetésre lehet jutni.

800_DSC_0072

Amíg korábban a 3D nyomtatás kiállítások csak egy szűkebb, szakmai réteget vonzottak, ma már sokkal szélesebb körből érkeznek a látogatók az új technológiákat megismerni. Mivel a megfizethető árú 3D nyomtató készülékek szépen lassan a háztartásokba, barkácsműhelyekbe is beszivárognak, az emberek szeretnék szervezett keretek között is kicserélni tapasztalataikat, bemutatni saját fejlesztéseiket és segíteni egymást egy saját mini-gyár létrehozásában. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen sok népszerű 3D technológiai kiállítás és vásár legyen, idén pedig – csak a legnagyobbakat említve – kezdődött az angliai TCT Show-val majd a londoni és párizsi 3D Print Show következett, őket követte a nemrég lezajlott frankfurti Euromold, és a budapesti Singularity University konferenciához kapcsolódó Design Terminal rendezvény is a 3D nyomtatás technológiájával foglalkozott.

Legszívesebben mindegyik rendezvényre külön-külön ellátogattam volna, a választás a legelső, birminghami TCT Show + Personalize rendezvényre esett. A többi rendezvény újdonságaira is kitérek majd, részletes beszámoló viszont csak a saját útról van. Azért ilyen későn, mert nemrég kerültek meg a képek amiket lőttem, képek nélkül pedig nem sok értelme lett volna bármit is írni. A Gigamax3D-vel közösen indultunk a szigetországba, a kétnapos rendezvény első napját tűzve ki célul. A helyszín a birminghami NEC volt, egy modern vásárközpont, Londonból rövid idő alatt elérhető autópályán.

800_DSC_0002

A bejutást követően egyből a Makerbot standjába botlottunk, de legnagyobb sajnálatomra nélkülözött minden érdekességet: egy Replicator2 nyomtatott valamit és két Digitizer 3D Scanner volt kiállítva két darab táblagépre kötve. Sehol egy Replicator2X, sehol jópofa, színes 3D nyomtatott tárgyak, semmi ami érdeklődést keltene. A Digitizer-ről szót ejteni sem érdemes: négyszázezer Ft-ért adni egy olyan 3D Scannert, amely csupán 20 x 20 x 20 cm3 térfogatot lát és 2 mm pontossággal dolgozik, egyenesen pofátlanság. Bár én semmilyen értelmét nem látom az ilyen kicsi 3D scannereknek, ha valaki mégis hasznosnak találja, körülbelül ugyanekkora méretet tud a Matterhorn összecsukható 3D scannere, nagyjából negyedannyi pénzért, ráadásul – ha lehet hinni a specifikációnak – 0,43 mm pontossággal. De akkor inkább szerezzünk egy Kinect-et.

800_DSC_0179

A TCT Show konferencia részlegén a rendezvény ideje alatt végig érdekes keynote-okat lehetett hallani, beszélt a 3D Systems vezér Avi Reichental és a Stratasys-guru Scott Crump, valamint érdekes előadások hangzottak el a 3D nyomtatásban rejlő gazdasági lehetőségekről és az otthoni 3D nyomtatás elterjedéséről, különös tekintettel az olcsó RepRap 3D nyomtatók egyre szélesebb open-source palettájára. Kicsit ellentmondásos is volt az előadások felhozatala, hiszen pont a 3D Systems és a Stratasys a legnagyobb ellenségei az olcsó 3D nyomtatás és az open-source 3D nyomtatók szélesebb körben való elterjedésének. Ők az árak magasan tartásában érdekeltek, és hogy zárt rendszereket használjanak az emberek. Nemrég a 3D Systems beperelte szabadalmi jogok megsértéséért az amerikai Formlabs start-up-ot, nyilván nem tetszett nekik, hogy a Form1 3D nyomtató ugyanazt az eredményt tudja mint a kisebb Projet modellek ötöd áron. A Stratasys és a 3D Systems a tulajdonosa a legtöbb még érvényben lévő 3D nyomtatási szabadalomnak, úgymint az SLA és DLP eljárásokat védő technológiai megoldásoknak. Az FDM eljárást védő patent-et még 1988-ban jegyeztette be Scott Crump, 2009-es lejárata utána kezdtek el megjelenni és elterjedni a megfizethető árú asztali 3D nyomtatók, valahol itt kezdődött a ma is tartó hype ami Obama beszédéig vezetett. Ezen gondolatok után inkább továbbvonultam a hallgatóságtól, és a kiállított tárgyakat és 3D nyomtató modelleket vettem figyelembe.

A birminghami TCT Show-n az újdonságok olyan különleges vagy méregdrága ipari 3D nyomtatókat is megnézhettem, amelyekkel amúgy nem sűrűn találkozhat az ember. A Projet széria legnagyobb modelljei voltak kiállítva működés közben, amelyek nagy méretben képesek színes 3D nyomtatott prototípusok elkészítésére. Ipari méretű DLP készülékek, egyszerre több anyaggal is dolgozni képes PolyJet modellek és nagyteljesítményű, akár fémmel is dolgozni képes SLS gépek mind szép számmal jelen voltak. Személyes kedvencem a Projet 8000, ezzel a hatalmas – és sajnos méregdrága – géppel rengeteg jó dolgot lehetne kezdeni.

800_DSC_0056

A Stratasys standja nem volt túl nagy eresztés, egyetlen Objet Connex  modellt lehetett megfigyelni működés közben, de ezek a gépek kevésbé látványosak, mint az FDM technológiával működő 3D nyomtatók. A 3D Systems már inkább adott az elményre, hatalmas, full-color gépük folyamatosan működött, miközben elképesztő bemutatótárgyak sora csábította a tekinteteket. Egy mobil 3D scan állomáson a vállalkozó kedvűek elkészíttethették arcuk digitális modelljét, amelyet aztán kedvenc Star Trek vagy sportoló figurájukra illesztve megrendelhették 3D nyomtatott szobor formájában. Mivel egy 10 cm-es szobrocskáért csaknem 200 Fontot kértek, így inkább csak lefotóztam a már elkészült darabokat.

800_DSC_0189

Ezután – folytatva az ideológiai kettősséget – az open-source sarok vettük az irányt, ahol a RepRap mozgalom képviselői külön részleget kaptak az egyedi építésű 3D nyomtató modelljeik bemutatására. Ezen a napon debütált a legkisebb – és ezáltal legolcsóbb – RepRap modell, a RepRap Huxley 3D nyomtató is, amely hatalmas sikert aratott: már a délelőtti órákban kígyózó sorokban álltak az emberek, hogy megfigyelhessék a mini RepRap-ot munka közben. Gyakorlatilag egy lekicsinyített Mendel modellről van szó, azonban – szerencsére – a munkaterület nagysága és a felbontás nem csökkent a befoglaló mérettel szemben. A RepRap Huxley 3D nyomtató hordozható, egy gyermek is elbírja fél kézzel, viszont 14 x 14 x 10 cm3-es építőtérfogata és 100 mikronos felbontása csak a kategória drágább modelljeire jellemző. Megvásárolható alkatrészenként kit-ben, de nem árt, ha tisztában vagyunk képességeinkkel, mielőtt belefogunk egy saját 3D nyomtató építésébe. Attól, hogy megbirkózunk egy IKEA bútor összeszerelésével és gyermekkorunkban nagyon ment a Lego, még meggyűlhet a bajunk a forrasztással, kapcsolási rajzokkal és kalibrálással. A szerkezet összeszerelése egyébként hasonlít az évtizedekkel ezelőtti fémépítő játékhoz.  A különböző RepRap modellekről a későbbiekben még egy külön bejegyzésben lesz szó.

800_DSC_0096

Ezután a professzionális felhasználásra szánt gépek következtek, valamint néhány igazán komoly 3D scanner, amelyek már tényleg használhatóak szemben a Digitizer-rel és társaival. Sajnos ezeknek a Nikon és Renishaw gépeknek elég borsos az áruk, nem véletlen, hogy ipari célokra használják őket legfőként a méréstechnika és reverse engineering területén.

800_DSC_0112

Számomra újdonság volt az Mcor cég technológiája, amely színes prototípusokat képes létrehozni papírból. Gyakorlatilag a korai LOM 3D nyomtatók technológiáját fejlesztették tovább azzal, hogy rétegenként színt is nyomtatnak a kivágott szeletekre. Használható tárgyak illetve funkcionális prototípusok 3D nyomtatására alkalmatlan, forma- és színtanulmányok készítésére viszont megfelelő.

800_DSC_0035

Ezen a rendezvényen debütált a Blueprinter 3D nyomtatója is, amely képességeihez képest alacsony árával hívta fel magára a figyelmet. Ez a gép az SLS gépekhez hasonlóan poliamid- illetve más termoplasztikus műanyagporral dolgozik, lézer helyett azonban egy fűtött nyomtatófejjel olvasztja meg az alapanyagot rétegről rétegre. Ezzel a 3D nyomtatási technológiával gyakorlatilag egy méregdrága EOS 3D nyomtatóval megegyező minőségben lehet létrehozni teljesen funkcionális prototípusokat, amelyek a fröccsöntött termékkel majdhogynem teljesen megegyező szilárdsági tulajdonságokkal rendelkeznek. Mindezt egy SLS gép árának a tizedéért, nem is tűnhet rossz választásnak azoknak, akik csak műanyagból szeretnének dolgozni. Az SLS gépekkel ellentétben ugyanis itt csak műanyagporral működik a játék, le kell mondanunk a szerszámacéllal, titánnal, kobalttal vagy esetleg arannyal történő 3D nyomtatásról, amelyre a drágább képek a lézersugár teljesítményétől függően képesek lehetnek.

800_DSC_0050

Voltak speciális, az ékszeripar számára fejlesztett 3D nyomtatók is, ezek többnyire csak kicsi, 5 x 5 illetve 10 x 10 cm2-es alapterületű tárgyakat tudnak létrehozni, azokat viszont akár 20 mikronos rétegvastagsággal. Az Envisiontec Perfactory családjának legkisebb tagja viasszal is képes dolgozni, így ideális alapjául szolgálhat viaszveszejtéses eljárással készült különleges ékszerek 3D nyomtatással történő elkészítéséhez. Az apró, mindössze pár centiméteres modellek részletgazdagsága jól mutatja, mire is képes egy ilyen készülék. Sajnos az ára elég magas ahhoz, amilyen kis darabokat képes készíteni, nem véletlen, hogy egy különleges szegmens számára fejlesztették ki.

800_DSC_0092

Mivel mára show vált a szakmai vásárból, nem maradhattak el a show-elemek sem: a közönség szórakoztatására egy 3D nyomtatott hangszereken játszó jazz-zenekar szolgáltatta a zenei aláfestést, így most élőben is hallhattam a korábban már tárgyalt 3D nyomtatott elektromos gitár hangját. Őszintén szólva inkább a falra való, mint játszani rajta, de remek példája annak, mennyi mindenre is alkalmas egy 3D nyomtató. Számos designer terméke is ki volt állítva, szemüvegektől kezdve az egyedi 3D nyomtatott lámpák során át a tengeralattjáró antennáig sokféle terméket és prorotípust láttunk kiállítva, amelyek mind-mind a bemutatott gépek valamelyikével készültek.

800_DSC_0166

Szűk egy hónappal a birminghami után a 3D Print Show London következett a sorban, itt már sokkal inkább helytálló a show megjelölés. Kevésbé volt kihegyezve az ipari high-tech, fémmel történő 3D nyomtatásra, sokkal inkább a szemet-gyönyörködtető színes műanyagtárgyakra, egyedi tervezésű műtárgyakra és kellékekre. A különleges ornamentikájú 3D nyomtatott koponya-szobrairól ismert Joshua Harker is itt mutatta be legújabb munkáit, az Alien-filmeket idéző fejdísze hatalmas sikert aratott a közönség körében. Nagy népszerűségnek örvendett a Shapeways cég standja, a bérnyomtatásból és csomagküldésből élő cégóriás fura módon a Formlabs Form1 3D nyomtatóit állította ki, holott rendszerint professzionális, ipari SLS gépekkel dolgoznak a gyártóüzemeikben.

800_DSC_0067

Itt mutatkozott be a nagyközönségnek egy korábbi kedvencem: még Kickstarter korában keltette fel figyelmemet a Leapfrog Creatr 3D nyomtató legújabb változata. A Creatr kategóriájának legnagyobb építőterületével rendelkezik, 2 különböző anyaggal képes egyszerre nyomtatni, és nem utolsó sorban tetszetős design-t is kapott, amely tényleg megállja a helyét egy irodában illetve dolgozószobában is. A mechanikája nagyjából a Makerbot Replicator 2X géphez hasonló, de nagyobb tárgyak 3D nyomtatása is lehetséges vele, ugyanakkor körülbelül fele annyiba kerül. Az pedig elsőre hihetetlennek hangzott a leírásban, hogy 0.05 mm-es, azaz 50 mikronos pontossággal képes dolgozni a gép, amely különösen ritka a (gyári) asztali 3D nyomtató piacon. A Leapfrog Creatr fűtött munkalapjának köszönhetően képes ABS-szel és PLA-val történő 3D nyomtatásra is, és a másodlagos hűtőknek köszönhetően itt valóban működik a dolog, szemben a Rep2X-szel, ahol csak néhány módosítás során lehet vele PLA-t nyomtatni.

A párizsi majd a frankfurti 3D nyomtatás kiállítások fő attrakciói az új készülékek voltak, amelyek többnyire a 3D Systems háza tájáról érkeztek. A legújabb Projet modell az első full-color asztali 3D nyomtató a piacon, amellyel valósághűen színezett műanyag 3D nyomtatott modellek is előállíthatóak. A Projet 4500-at valószínűleg az Mcor színes megoldásainak szánják riválisául, míg a micro-SLA 3D nyomtatót, a Projet 1200-at valószínűleg a Form1 vetélytársának. A Projet 1200 4,3 x 2,7 x 18 cm3-es építőterülete valószínűleg csak ékszerészek számára lesz érdekes, az ára még így is másfélszerese a Formlabs gépének. A 3D Systems a professzionális gépek terén is újjal rukkolt elő: egy új SLS gépet és egy kompozit anyagokkal is dolgozni tudó MultiJet technológiát alkalmazó modellt is bemutattak az Euromold-on. Búcsúzóul itt egy videó a frankfurti eseményről Avi Reichental 3D Systems vezér idegenvezetésével:

Reklámok

About bonooobong

parametric | architecture

3 comments

  1. Visszajelzés: Elérhető árú 3D nyomtatók – II. rész | parametric | art

  2. Visszajelzés: Professzionális asztali 3D nyomtatók ipari felhasználásra | parametric | art

  3. Visszajelzés: Workshop: Generatív 3D modellezés 3D nyomtatásra | parametric | art

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: